Olvassátok szeretettel egy lelkes hajnalozónk, Zsuzsi, élménybeszámolóját az első pesthajnaláról!

Látogassatok el a blogjára a többi izgalmas történetéért! :)

Reggel 6 óra. Caro Emerald énekel a fülembe, de hamar realizálom, hogy nem koncerten, hanem az ágyban vagyok és már reggel van. De annyira álmos vagyok, visszaalszok. Negyed óra múlva mar fülsiketítőbb jelzéseket ad ki a telefonom. Jól van na, felkelek, gondolom magamban, csak előtte még kicsit fekszek csukott szemmel a meleg paplan alatt, mert ennél jobbat nem akarhatnék. Még csak egy kicsit… Győzködni próbálom magam, gondolatba felvázolom a lehetőségeket, a pro és kontra érveket. Bemegyek reggel 8-ra egy unalmas tantárgy még unalmasabb előadására, fekszek tovább a paplan alatt, vagy villamos-metró kombóval a belvárosba megyek, hogy valami újat próbáljak ki. Pesten. Hajnalban. Egyedül.

 Végül a kalandvágyó énem legyőzte a lustálkodó énemet, és bár nem a tervezett időben, de 6:30 helyett 8 órakor (bűnös vagyok, visszaaludtam) már a villamosmegállóban ücsörögtem. Majd a  metrón két megálló alatt megállapítottam, hogy mindenkinek jót tenne egy energiabomba, hogy a reggeli álmosságot elűzze. Én azonban már nem is vágytam vissza a paplan alá, izgatott voltam.  Előző este elmondtam az ismerőseimnek hová készülök, hogy is mondjam, nem lepett meg a reakciójuk. Inkább csak furán néztek, hogy jól érzem-e magam, tényleg képes vagyok felkelni reggel 6-kor, hogy 6:20-kor elindulhassak és 9:30-ig bulizzak? És milyen buli az ilyen? Miután a közvetlen környezetemből senkit nem tudtam meggyőzni, hogy eljöjjön velem egy reggeli kalandra, egyedül indultam neki.

Nem ismertem a helyszínt, nem ismertem senkit és nem voltam az előző bulin sem.  Nem tudtam hol van az Anker Klub, azonban a kis embercsoportok cigifüstös ácsorgása a bejárat előtt már a gyalogos átjárónál való várakozásom során meggyőzött, csak ott lehetnek ennyien már ilyen korán. Nem tévedtem. Beléptem az Anker Klub bejáratán, és kellemes csalódások sorozata során lopózott széles mosoly a reggeli arcomra.

Első reakcióm: rengetegen vannak (8:35), minden asztal, szék foglalt. Jó a zene. Később megtudtam, hogy ha korábban érkezek, még több emberhez lett volna szerencsém.

Második reakcióm: mivel regisztrációköteles esemény, becsekkolok. Érezzem jól magam, mondja széles mosollyal a lány az asztal mögött. Erre csak is ugyanolyan széles mosollyal tudok válaszolni, közben pedig észreveszem, valakit épp most “egyengetnek”, ki kell próbálnom, gondolom magamban.

Harmadik reakcióm: a kezdeti rácsodálkozás után kissé sután eszembe jut a kabátom, ami még mindig rajtam van. Sorba állok a ruhatárhoz, hárman is sürögnek-forognak a vállfákkal, gyorsan halad a sor, közben felmérem a terepet. Senkin nem látszik, hogy most kelt ki az ágyból, szuper-energikusak és jókedvűek. Jé van itt kutyus is, jóízűen nevető baráti társaság, fiúk, lányok, gyerekek, fiatalok, középkorúak, jóképűek, szépek, alacsonyak, magasak, egyszóval mindenféle emberrel összefuthatunk.

Negyedik reakcióm: reggelire szalmakrumpli?? Akár. Vagy omlett, vajas-mézes pirítós, müzli többféle változatban tejjel, ez fogadott a bőséges svédasztalon.  Pay as you wish :) jelzi egy üvegváza, másodállásban becsületkassza, ami szerintem még családiasabbá teszi a hangulatot, belecsúsztatom a fizetséget majd mazsolás müzlit töltök magamnak langyos tejjel. Tiszta (vagyis inkább semmilyen) kiskanál híján pedig a mézes tálkából kölcsönzöm a kiskanalat. Nem akadok fel ilyesmin, bár pár perc múlva jön is a tiszta adag müzlis tálka, tányér, evőeszköz. Majd a tálalóedények kerülnek feltöltésre. Nem kell azon aggódni, hogy nem jut kaja, akármilyen későn is érkezik az ember. Italt, teát, kávét, és egyéb alkoholmentes italokat a pultból lehet kérni.

Ötödik reakcióm: Buli van! Na jó, nem olyan részegen ugrálunk, rázzuk magunkat a zenére típusú buli, hanem valami más, hajnali chill-es változat, alkohol nélkül. Miután kiválasztottam egy magas széket az oszlop mellett, szabad asztal híján, elhelyezkedek és “onnan nézek szerte szét”.  A terem túlsó végében jóga folyik, kicsit errébb pedig egy Dj adja a hangulatot a reggelnek. Épp nem táncol senki, azt hiszem így az én reggeli táncolásom is elmarad. De ettől eltekintve nagyon kellemes hangulatú az egész és nyitottak az emberek, esküszöm akár oda is ülhettem volna valakik asztalához, hogy szóba elegyedjek velük, itt az nem probléma, hogy idegen vagy.

Feltevődik a kérdés, hogy mit csináljon az ember ha egyedül érkezik. Én tudom a választ, én tudom! Mások is jönnek egyedül, ilyenkor szerintem sokkal könnyebb egymásra találni és beszélgetést kezdeményezni. Tapasztalat beszél belőlem! Már van egy pesthajnal-buddym :) És ő is hozzám hasonlóan egyedül érkezett.  A lehetőségek adottak, csak élni kell velük. Az egyetlen problémám az volt, hogy kevés volt az időm és túl hamar eltelt, maradtam volna akár délig is. Azonban 10-re egyetemre kellett menni, 9:30-kor pedig véget ért a buli. Egész úton hazafele mosolyogtam és rég éreztem magam ennyire energikusnak, amire szükségem is volt, hisz hosszú nap állt előttem.

Összességében ez volt az ősz eddigi legjobb élménye, aminek kihagyását bánhatnám, ha a lusta énem a paplan alá kényszerít ébredés után. Épp ezért, most mondom mindenkinek, hogy a következő pesthajnalon ott kell lenni! Nem kifogás az, hogy egyedül nem akarsz járkálni, és az sem, hogy túl korán van. Egy hónapban egyszer kevés rákészüléssel is lehet hajnalban kelni, az egyedüllét pedig megszűnik amint belépsz az ajtón.

Mert valami elindult. Pesten. Hajnalban. Együtt.

Akinek felkeltettem az érdeklődését az itt csatlakozhat a következő pesthajnal-hoz, a pesthajnal facebook oldalán pedig minden kapcsolatos infó megtalálható! Gyertek, találkozzunk ott!